Kipróbáltál már mindent, aminek két kereke van? Meguntad hogy hátra kell nézned, ha épp nem egyedül vagy, hol késik a társad? Eleged van abból, hogy folyamatosan más sebességéhez kell igazodnod? A megoldás, amit már rég halogatsz…
Tandem.
 Tök mindegy, melyik végén, ez a nyúlánk szörnyeteg a rajta ülőket teljesen más dimenzióba helyezi úton, vagy úttalanul. Itt nem csak arról van szó, hogy egy lánccal összekötött hajtóműpárra kifejtett erő készteti a talaj felhasítására a hátsó kereket, nem olyan egyszerű a szereposztás hogy „shut the fuck up at the back, I'm in charge….”. A gépezethez két ember kell, és bizony azok a legszerencsésebbek, akik olyan párt alkotnak, hogy lehetőségük nyílik szerepet is cserélni.
Jó pár év telt el azóta, hogy megpillantottam a majdani Gézát egy ismerősömnél. Egyszerű darab volt, v fékkel és merev villával, mégis, tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy egy próbakörként egyik nap Debrecen-Tokaj, második nap pedig Tokaj-Tokaj lehessen a tesztútvonal. Persze a Zemplén teljes megkerülésével kiegészítve.
Az új játék annyira megfogott, hogy altáji fájdalmaimmal mit sem törődve szét is szedettem és a hátamon haza is vittem a tandem vázát hajtással együtt hogy felépítsem a sajátunkat belőle.
Nem mondanám hogy agyon van használva, de ha alkalom nyílik rá, szívesen megreptetjük egy kicsit.
Szerepek:
Van egy vezető, és egy utas. Na , ez nem jó. Van egy vezető és egy hajtó. Ez se jó. A nálunk bevett szokás az első és a hátsó. Utóbbit néha kazánfűtőnek is hívják tisztelegve a gőzmozdonyok emlékének.
Az első szerepe mindenkoron szem előtt tartani az utat. Két ember élete, és pillanatnyi boldogsága van a keze alatt, valamint az összes kezelőszerv, melyekkel a gép lassulását, áttételeit manipulálhatja. Hátsó kerékpárosunk nem kap semmi ilyesmit, bár régebben divat volt a pánikfék hátra szerelése, de ugye autóban is azonnali tarkólövés jár annak az anyósülésen elhelyezkedőnek, aki poénból berántja a kéziféket…
 Van pár dolog amit elöl ülőként az embernek tilos csinálnia, ezek közzül az egyik legfontosabb a köpködés. Bármekkora sólyom is repül az ember torkába, ha elöl van, csak ésszel szabad bármit kiköpnie. Kis sebesség mellett ugyanis a fejét kerülő légáramlat egyenesen a hátsó arcába küldi a rakományt. Negyven körül már lehet ésszel megszabadulni az ilyen vackoktól, mint a muslica, lepke.:D
A pedálozás hirtelen megállítása is elkerülendő. Ha gurulóra fogjuk, célszerű az utolsó fél fordulaton lassítani a pedálozást, hogy kazánfűtőnk felkészülhessen annak megállására. Ellenkező esetben lába lecsúszhat a pedálról, ami már a menetstabilitást is rontja, nem beszélve arról, hogy ilyen esetben elég jó sérüléseket össze lehet szedni. Esetleges útszegélyekről, vagy bármiről, ami komolyabb zökkenést okozhat célszerű szólni, mert a jármű alapból kiszolgáltatottá tesz az úthibákkal szemben, itt nincs bunny hop, vagy komolyabb játék a súlyponntal, pláne ha hátul ülsz, és nem is látod, mi jön szembe.
Az egyik legfontosabb azonban a kompromisszum az áttételek terén. Legyél bármilyen pörgős, goldsprinter alkat, hamar elhasználod a társadat, és ezután méghamarabb önmagadat, ha olyan áttételen forgatsz, ahol ő nem tud már hozzájárulni a haladáshoz. Inkább elégedj meg egy kicsit taposósabbal, mint hogy idő előtt bekrepáljon valamegyik dugattyú.
Az összeszokás elég fura dolog, először egy ehhez hasonló irkálmányt olvastam el én magam is, és elsőre ment is majdnem minden. Az első felszállás is tökéletesre sikerült, átléptem a vázon, a kezdő lábam a pedálon, párom felült a helyére teljesen, aztán végül elindítottam a vasat.
Pár dolgot a hátsó aránylag hamar megtanul. Például, hogy ne próbáljon kormányozni semmi esetre sem, mert ezzel kínos helyzetet idézhet elő. A hajtás forgásának hirtelen befolyásolása részéről is elkerülendő, és a kormány teljes elengedése előtt célszerű szólnia előre is. Utána, amíg az első safe mode-ba kapcsolva halad, lehet fotózni, térképészni, sms-t írni, vagy akár ezeknél jóval komplexebb dolgot is művelni. Mondjuk 90% ban átöltözni.
A hátsó egy idő után alkalmazkodik a menetstílushoz, és megsejti előre hogy mi fog történni, ha az első megállítja a pedált, és mondjuk enyhén kiáll a nyeregből.
De ennek ellenére fenn kell tartani a kommunikációt, főleg hátrafelé, úgy mint az elején. Vigyázz, gödör. Meg ilyenek. Ezt csak azért is hozom fel, mert újabban én is elfelejtettem néha szólni.:D
A jó párostól mi még távol vagyunk, de van már mögöttünk pár meghatározó élmény és az ezekkel járó tapasztalat. Az egyik legfőbb az, hogy ésszel a tempóval. Egyszer a kékesről lefelé elértük az óra szerint a 98km/h-t, (fogalmam sincs, mennyivel mehettünk, de ha az adat méréshiba is, nem lehetett sok híja) és bizony nem kellemes ilyen tempónál azt tapasztalni, hogy beszitál a kormány, méghozzá annyira, hogy a duplavállas villa mindkét szára üti a vázat. Ennél már csak az durvább, amikor végre megállsz, és a hátsó fékbetét szétkopott a tárcsán, amely mellesleg koromfekete a ráégett ferrodoltól, melynek szaga áthatja a levegőt.
Egyik legkedvesebb emlékünk a dőlés elsajátítása volt azt hiszem. Az egész úgy zajlik egy sima bicajjal, hogy enyhén előre dőlsz, és a kanyar belseje felé helyezed a súlypontodat. Ezt az állapotot folyamatos érzés utáni finomításokkal és az ideális ív megtartásával őrzöd meg minél tovább.
Nos, tandemen minden kicsit más. Elöl ülőként elkezdesz dőlni. Erre a hátsónak két féle reakciója lehet, az egyik, hogy visszatartja a dőlést, így kicsit lassítani kell hogy bevedd a kanyart. A b verziónál pedig minden jobb, mivel ekkor a hátsó ellenállását hirtelen feladva belemegy a dőlésbe, legrosszabb esetben pont akkor, amikor kicsit ráeröltetsz te magad is.
Nálunk a hór völgye óta bevett technika a következő: a kanyart felmérve a hátsó kezdi a bedőlést, amit az első ellensúlyoz, vagy engedélyez. Így nincs hirtelen súlypontváltozás, és lehet fék nélkül ereszkedni lefelé.:D

Egy jól összeszokott párnál is probléma lehet, mert bár mindketten tudnak kanyarodni, nyilvánvaló, hogy a hátsó nem igazán látja, mi folyik elöl. A testi épségét pedig ilyen szinten nem sok ember bízza a másik reflexeire, legyen az bármilyen hiperszuper bicajos.
Szóval egy jó párosnál tényleg a teljes bizalmi oda-vissza kapcsolat az első dolog, ami mindenképpen szükséges. Ez a sor egy az egyben származhatna egy szado-mazo lexikonból is.:D