"Egy jó fénykard felér három rosszal. De egy jó fénykard és a legjobb polobicaj sem hozhat ki belőled többet, mint amire képes vagy."

Túl vagyunk egy laza télen, lassan de biztosan érkezik a tavasz, amikor is végre kedvünkre verhetjük aszfalthoz magunkat minden hétvégén, vagy akár hétköznapokon is, mert nem csak 5ig lesz fenn a nap...
A tavalyi évet úgy sikerült zárnunk, hogy ősszel az aktív tagok száma az edzéseken stabilan hozta a 6+főt, szóval a szezon végére valahogy összeállt egy rendes adag ember, akikre számítani, tervezni lehet. Budapest a korábbi Hungry hungarians összejövetel sikerén felbuzdulva ismét vállalta a házigazda szerepet, így ismét a csengettyű googlemap-tagje került a "location" rublikába a fb eseményen.

...a galaxisban  több helyen egy új veszély ütötte fel a fejét: számos személy a szó szoros értelmében vált köddé harc, vagy épp kiképzés közben és míg mindkét oldal hívei tanácstalanul állnak és a lehetséges okokat kutatják, az eltűntek egy ismeretlen helyen, és helyzetben találják magukat. Egy olyan kozmikus esemény áldozatai lettek, amely létrehozva egy kívülről elérhetetlen zsák-univerzumot, csatába szólítja őket egymás ellen, így téve lehetővé a szabadulásukat. Egy új erőpróba, melynek minden résztvevő igyekszik megfelelni, mert ellenkező esetben az erő egyensúlya az ellenfél javára billen el. A cél ezúttal nem pusztán a győzelem, vagy az életben maradás, hanem a létezés maga...

Miután tudatosult bennünk, hogy harc nélkül nem térhetünk vissza eddig megszokott életünkhöz, úgy határoztunk, hogy nem adjuk olcsón a bőrünket.
Vasárnap reggel a gondos egyeztetésnek hála sikerült zökkenőmentesen indulni, miután kitömtük a csomagteret, és feltetriseztük Slepi Ignisére, a Twilightra a 3,7 bicajt, 90-100 közötti halálos iramban elrajtoltunk Budapest felé.
Kivételesen nem mi érkeztünk először, Dodi lelkesen takarította az Espi névre keresztelt szuper-csillagromboló leszállócsarnokát a derengő statikus pajzs fényében, amíg mi ismét összedobáltuk a bicajokat, miközben Szeged is befutott és kis manőverezés után biztonságosan dokkolt a nem épp kifinomult manőverezhetőségéről híres, 8-AM néven gyártott, a keresztségben viszont a Jessica nevet viselő régi köztársaságbeli teherbárkával.
A szervezés terén az első felállás az volt, hogy nyomunk egy főváros-Vidék bench minort, de ez a verzió számos sebből vérzett, egyik oldalon a pestiek nagyobb rutinja, másikon viszont kisebb létszáma került a latba. Aztán úgy alakult, hogy legalább a polosok ne bunkóskodjanak ezzel a nyomorult vidék-főváros dologgal: lett két oldal, Starwars universe után szabadon dark és Bright, ahová egy hibás programozású, szeparatista beszivárgó R3-as droid osztotta be randomban az embereket, az Andrástól kapott utasítást követve, hogy végül is néha a legkeményebb jedik és a legádázabb, neveletlen-képzetlen padawanok csatároztak egymás ellen a pályán.

A mi újoncaink nem igen kerültek még efféle intenzív harci helyzetbe, de örömmel láttuk, hogy a kiképzésük során remekül felszínre hozták az ember magas fokú alkalmazkodási képességét, és magabiztosan vettek fel új harcstílust ha szorult a hurok.
Azért némi szervezetlenség kicsit javított néha az erőviszonyokon, így történhetett hogy az egy órás Benchminor egy végtelen időhurkot formálva egy zseb-univerzummá manifesztálódott a csengettyűvel a középpontban, ahol is az az egy óra 10 től 4-ig tartott. Emiatt mindenki megfelelően kijátszhatta magát a shuffle meccseknél szűrűbb, pörgősebb váltásnak köszönhetően, valamint az energiacellák is megfelelő szintre töltődtek a depószünetek alatt.

Az erő olyan egyensúlyba került, hogy minden egyes ütéssel gyengült a tiszavirág életű univerzumot, és a szürke hétköznapot elválasztó láthatatlan, de igen is létező fal. A világos oldal 100-adik gólját Szandi Viktor padawan ütötte, és bár a sötét oldalnak is remek katonái voltak, a végállás 103-98 lett a világos oldal javára-csak hogy hozzuk a jól megszokott hollywood-i blockbuster alaptémát, hogy a jó mindig győz. (máskülönben a következő részben egyetlen 10perces irgalmatlan mészárlás után maximum a lángoló hajókat nézhetnénk a vákuumban, amint a súlytalanságban hirtelen zuhanni kezdenek-lefelé.... )

A mérkőzés az univerzum visszaolvadásával, és az így felszabaduló felek lassú eltűnésével véget ért, és bár a tér és idő egyazon pontjában maradt legkitartóbbak még egyszer egymásnak estek, nem igazán történt semmi olyan dolog, ami végzetszerűen megváltoztatott volna bármit is. A véletlenszerű esemény nem járt komolyabb áldozatokkal, viszont a legtöbb résztvevőnek pozitív emlékként égett bele az agyába vagy processzorába, így a megkérdezett, erre a szakterületre specializálódott Fringe Division szakvéleménye szerint spontán ismétlődés várható...