A nem túl népes, de annál lelkesebb mezőny:

Csipisz(jómagam).
Kutya úr.
Csonti.
Lora.
Márkó.
Kaller.
És valaki egy trekkinggel, akit azt hiszem Ákosnak hívtak.
Aztán a rajt időpontja után pár perccel megjött a szervező is....
Kiosztotta a rajtszámokat, meg a feladatlapokat.Ezután volt öt percünk átnézni és megtervezni az útvonalat.
A térkép nem sokat segített, egyet jelöltem csak rajta a 7 cp ből....Majd valaki megmutatott egy másikat!Hát magára vessen....
Első utam a Kossuth utca 33 alá vitt, itt volt ugyanis a segítség azoknak, akik nem tudják hol van az Országh László sétány.Végülis fejben újabb cp fixálódott, az egyetemet nem nehéz meglelni.
Hárman futottunk itt össze,Lora, és Kutya is ide jött először.Én gyorsan elmenekültem, hogy némi előnyhöz jussak.Asszonyt sikerült leráznom, de Kutya rámragadt, majd megelőzött...hát igen, a nagy áttétel szarul gyorsul, de ha belendül....
A paraszteloszónál összefutottam Ákossal is, aki óvatosban a járdán várt a pirosnál, amin valaki az imént tűzött át....Az enyhe forgalom szelében elrobogtam az István úti benzinkutak környékéig, itt lázasan kerestem valamit a földön, ugyanis ez volt az egyik feladat.Mint kiderült a valódi István út vége a vasúti töltésnél van, ahol fehér kövek voltak a töltés feketéi között.Elmésen kidolgozott feladat volt, csak Soma ne járjon arra egy ic vel....Lassan következett az első időlimites cp,így a margit térre vettem az irányt, útközben Lorát követve.
Itt kezdődött az ördögi papír gps es feladat.
Kaptunk egy cetlit, amin kaotikus sorrendben fordulj jobbra, majd balra,aztán a másodiknál balra.....csak 12 irányváltás volt, de a hatodiknál már nem tudtam hol tartok.....A végén szelektív gyűjtők voltak, a kérdés arról szólt miből hány van.Utam során átvágtam egy épphogy piroson, amire rendőrautókürt, és kék-piros villogás volt a válasz...ezt inkább meg se hallottam.Sejtettem hogy valahol elkavartam, ugyanis ha az utolsó utasítást követem, Ondódon kötök ki....Felírtam hát a Derék utca és a Füredi sarkán találhatóakat.
Ha már erre jártam, egy egyszerű feladatot is letudtam, a Sárvári Pál utca 7 szám előtti kis kőrakásokat is megszámoltam.
A nyugtalanságom miatt az egyetem felé úgy indultam, hogy útba ejtettem az István utas feladatot, de hiába mint kiderült.Kutyát állva hagytam egy buszmegállóban, de csak hogy visszaelőzzön amíg én a teszkónál szopok a két kocsisor mögött.Végülis az egyetemhez én értem előbb, mert a Dózsa Györgyön beálltam egy busz mögé....
A Bolyain vártam kicsit a buszra, ami a Biogaltól, (vagyis Tevától) 3 kor indult, és le kellett írni a rendszámát...Eldönteni nem tudtam hogy még nem jött, vagy már elment, ugyanis 3 óra nyolc perc volt.Úgy döntöttem napolom a kérdést,majd elkapom később, már vár a következő időlimites cp 3 tól 3 20 ig az egyetemnél.Azt még nem tudtam ott hol is pontosan, pedig ha figyelmesen elolvasom az ide vonatkozó egy mondatot, hamarább fellelem.

Kinéztem a villamosmegállóhoz, megkérdeztem az ott ácsorgókat látták e a 12-est, de senki sem emlékezett rá...visszabillenve az egyetem irányába, Hátulról leptem meg egy ifjú kerékpáros hölgyet, akit a chiliben már láttam.Szép fehér túrázós ktm jéről még csak most tudatosult ez is bennem....Tőle tudtam meg a pontos helyét a sétánynak, ahol János öccse várt, akit így, a monitor helyett nappali fénnyel megvilágítva hirtelen ismét nem ismertem fel.
A tőle kapott cetlin érdekes feladatot kaptam, Gyűjtsek be rajtszémokat anélkül, hogy az általam begyűjtött tulajdonosa felírná az enyémet....
A villamosmegállóval szemközti buszmegállóban újra Kutyába botlottam, aki épp telefonon próbálta megtudni a busz rendszámát....a keróját fel kellett emelnem a rajtszám leolvasásához, de én ugye pofátlan alak vagyok...Felírtam, ami csak arra volt jó, hogy nullázzam kettőnk találatait.
Tervem ezután az lett, hogy elkapom a buszt a Pesti úton, igy végigrobogtam az Egyetem sugárúton.Menetben szemből jött Csonti a járdán, átvillant rajtam hogy valami bagatell ügyben megállítom sorszámlopás végett, de a busz sürgetett.
Befordulva a füredire majd a Dózsa Györgyre, innen a Honvéd utcán robogva igyekeztem a volt hajdúsági malomhoz, remélve hogy elkapom.Az utazóközönség itt is tudatlan volt....Döntöttem egy véglegeset, és becéloztam a végállomást.A nyugati utcán ráakaszkodtam egy Turmix feliratot viselő ifára, és laza ötvennel felkísértrm a szoboszlói útig, itt kisteherautókkal sprintelve haladtam tovább.
A molkútnál még rákérdeztem a végállomás pontos helyére.Arrafelé indulva szemből érkezve kezdte újabb körét a gonosz jármű, így gyorsan jegyzeteltem egyet, de azért elmentem a végállomásra is, hátha sunyít ott egy másik.....Már csak sört kellett szereznem a feladatlap szerint, és mivel az István út is közel volt, egy újabb irányból is szemügyre vettem az általam vélt végét, de semmi sem várt ott.
Innem kissebb lámpakerüléssel a segneren át a hatvan utcai nonstophoz érkeztem, ahol persze éppen valaki nagybevásárolt, így laza 10 percig álltam mögötte kissé ingerülten.A pénztáros srác meg a hűtődbe nyúlva a bónusz energiaitalomért, kiborított egy rakás mindent, szóval ez se volt gördülékeny.
ezutám csak begördültem a múzeum téri célba, ahol már a mezőny többi része várt....Kivéve Kálmánt, aki egyedüliként nem hallotta hogy itt lesz a befutó....ezidőtájt épp a kossuthon szocializálódott minket várva.

Jó kis bulifutam volt, egy harmadik(Lora)
Négy második(a többiek)
És egyetlen első helyezettel(Kálmán)
 
Valamint egy Ütközetben eltűnttel(Ákos)
Aki egy sms ben írt kissebb balesetéről,szóval remélhetőleg semmi komoly.</