A 2010-es Csepel Royal olcsóbbik vázáról erősen megoszlott a honi fixis társadalom véleménye. Volt aki a sárga földig szidta a designt, a hegesztések minőségét, a tetemesre sikerült tömeget, a legtöbb negatív vélemény azonban a papucsokról fogalmazódott meg. A lánc és támvillák az egyszerű, zömök lemezpapucs előtt kaptak egy ellapítást, így nem kicsit lett magasabb oldalnézetből a két cső a papucsok felé haladva. A kötekedőket még ez a kis figyelemelterelés sem hatotta meg....

Aztán jött 2011, amikor is megjelentek az újra szabott papucsok a royalon. Ez szintén sok szörnyülködőt vonzott a webes fórumokra. Személy szerint az én véleményem az a vázszettről, hogy ennyiért megéri. Ha vesszük azt, hogy egy pici (esetünkben 52-es) vázat keresünk, ami elég ritkán akad eladó, ami fixinek való, tehát megfelelő a csapágyesése, rövid a láncvillája, hátrafelé nyíló papucsa van, és a színe is a felhasználónak megfelelő, akkor telitalálat. Venni egy használt országúti vázat, áthegesztetni, szintereztetni, és figyelni a pedálra kanyarban, szerintem többe kerül. Persze ott vannak a hússütő lapátok, de el lehet viselni őket szerintem.

És mi van, ha megpendítem a tulajnak, esetünkben a kedvesemnek, hogy lehet kicsit finomítani rajta? Néhány szabad kezes vonás után így fest a terv:

A barátságosan vigyorgó grafikus elem bevált, így levittem a pincébe a vázat, és jöhetett a csillagszórózás. Ez nagyon megy, a szikrázva pusztuló fém felöltötte hamarosan új alakját.

Ezután némi csomagolás következett, hogy a frissen felszínre került fémet megóvjuk a gyors lebarnulástól. Egy vöröske is került a bicajra a mókolás közben, egy másik pedig szorgosan tépkedte a ragasztószalagot és gyűrögette a papírt, így hamar elkészült a váz kitakarása.

A bal oldalra kapott némi sörbontó kapacitást. Még így is sok anyag maradt a lemezben, és ez a legegyszerűbb formáció ami kijött belőle. Lehet furkálni, reszelni, szóval szerintem ez a két nagy vaslemez más irányból megközelítve afféle "do it your style" felület a kreatívabb felhasználóknak.