Ügynökképző

Vasárnap délután amatőr sunnyogó kémekkel telt meg a város, voltak is szám szerint tizenhatan. Mindannyian kegyetlenül elbuktak az utolsó teszten, mely során úgy kellett érinteniük bizonyos helyszíneket városszerte, hogy közben figyelniük kellett arra is, nincs-e a képük egy vagy több célkereszt közepén... A legkevesebb találatot, 3-at többen is beszedték, a max találatot, tízet Kutya kapta. De volt, akit egyből simán felrobbantottak.....:D Ajánlott zene: Escala: Palladio

Ez egy komoly bevetés volt. Az utolsó teszt, amikor kidobnak egy idegen városban, ahol meg kell próbálnod egyedül boldogulni. Akiket ismertél a képzőből, tudod a gyengéiket, erősségüket...ők vadásznak rád. Mind. Csak az igazi túlélők, vagy a csúszómászók élhetik túl ezt, esetleg azok, akik megérzik a levegő mozgásán, merre kell menniük, hogy senki se szúrja ki őket. Ők az igazi kémek.

Már kettő körül a drop-in zónában lógtunk K-val. Az új bevetési járművét cicomáztuk, amely pont amiatt illett bele a városi közegbe, mert divatos. Most komolyan, ki ne szúrna ki egy fekete Lincoln Navigatort egy lepukkant külvárosi utcában? Nevetséges. Ilyen csak a filmekben van. Közben lassan összegyűlt a kompánia a megmérettetésre. Betoltuk a szupertitkos szérumokat, amitől pár órára golyóállóak lettünk, majd kivártuk a két percenkénti rajtokkal előttünk induló vadászokat.  A tesztzóna az egész városra kiterjedt, és bár csak 8 előre meghatározott pontot érintett, mind alaposan kifundált helyen volt. Egy mező közepén, vagy épp egy sűrű bokrokkal körülvett temetőkertben bármikor megjelenhet a kis piros pötty a halántékodon, és a rád célzó ujja helyett a tied remeg meg, amint a fejeden átröppenő lövedék kitakarítja a koponyádat.

Mire elindulhattam, már tele volt a csatatér. Csak a feladat nehezítése végett, kaptunk egy karneválokra tervezett terepszínű lufit. Csak hát, ugye, nem volt karnevál. Így a rikító ballonok szinte ordibáltak a célkeresztek után. Alig hogy felvettem az itinert, és elindultam egy jól védhető helyre tanulmányozni azt, K1 ügynök kapott telibe oldalról. A lány nagyon jó.... a kiképzés alatt végig az élmezőnyt erősítette. Kissé sajgott az oldalam, de gyorsan átértékeltem a helyzetet: persze hogy mindenki ide fog jönni nyugiban tervezni... elbújtam hát a tér legtávolabbi épülete mögé, és néha kilesve megterveztem az útvonalamat. Az egyikhez épp időben voltam, óra37-kor elindulva reméltem, 38 lesz, mire a közeli Kossuth térre érek. A feladat ugyanis egy 8-as szám fotózása volt az ott található harangjáték óráján. Kifelé gurulva a térről szúrtam ki K-t, majd L-t. K hátán virított a zöld ballon, de L miatt vissza kellett fordulnom. A füleitől kb 5 méternyire gyökkettővel fordulva nem volt vicces spottolni a táskája mögött levő céltárgyat. Csak felnéz, és nekem lőttek.

Megúsztam. a Kossuthon még csak 35 volt, így megjegyeztem, hogy az óra kb 3-4 percet késik. ez még kapóra jöhet. Gyorsan lerobogtam a Bajcsin, majd a zebrán átvágva keresztül a Mol kúton és a trolidepón Fel a kishegyesire. Voltak az úton mindenféle vonalak keresztbe, de nem értem rá foglalkozni velük. A forgalom csekély volt, jó időpont a városi száguldozásra. A Diófa utcát csak azután találtam meg, hogy előtte bekukkantottam a Dorottyára. A zúzottköves szakasz miatt óvatosan haladtam, majd kisvártatva meglett a 39 és 43 közzé beékelődött egynyomos kis zsákutca, a végén a 41-es számmal, és a feladathoz tartozó "harapós kutya" kóddal. Aha, hát így állunk....

Amint kijöttem az utcából, össze is futottam K ügynökkel. Visszatérve a Kishegyesire, elrobogtam a Derék 118 irányába. Nem sejtve az út mely szakaszán is lehet ez a szám, de készülve a váratlan találkozásokra, egy vele közel párhuzamos utat választottam. Nyugodtan fellavíroztam a 140. szám körülig, majd onnan vissza pár háznyit. A célobjektum tetején várt a következő jelzés. Viszont bejutni nem tudtam. Meg persze megjött K, aki a pofámba is nyomott egy bazinagy pisztolyt.....

Mivel már kölcsönösen lelepleztük egymást, így összeálltunk a közös cél érdekében. Megkerültük az épületet, és az első ajtón próbálkoztunk. A bejutás majdnem kudarcba fulladt, ugyanis K után bezáródott előttem az ajtó. Azt gondoltam, átvert, és már nyúltam a fegyveremért...

Ekkor jött a boltoslány, és kinyitotta az ajtót előttem. "ügynök vagyok" "persze, én meg boltos."

K az idegenek számára megközelíthetetlen hátsó bejáratnál várt a ballonokkal és a verdákkal, amíg én fellifteztem a 10.-re, és leolvastam a Tour szót.

A szervízúton teljesen Macaframa feeling volt együtt száguldani. Kifordulva a Vincellérre majdnem sikerült összeakadnom K-val, de rutinból megoldottuk ezt is. Irány a Vértesi, majd a Gázvezeték!

Utóbbi úton jelentős autótömeg állt az út szélén, remekül példázva a kinyíló ajtó zóna effektust, vagyis, hogy miért megy az út közepén az ember. Persze megúsztuk ajtónyitás nélkül, de abból egy is elég.... Lefordulva az Egyletkerten csakhamar a Lovász utca sarkon találtuk magunkat. És persze Á ügynököt sárga ballonnal. Az itt található utasítás szerint két utcával visszább kell megtudnunk egy dátumot. A célunk és a közöttünk levő utcát egy rövidítő kötötte össze. Keményre száradt agyagösvény. Az a fajta, amin a Kutya is alig jár, ráadásul egy oltári pusztaság kellős közepén, a hátadon egy rikító ballonnal....belevágtunk.

Átérve meg is lett az utca, és két újabb ügynök is, P és B. Vissza a Gázvezetéken a Mikepércsiig, majd innen vezetésemmel, tévedésből a Monostorpályi helyett a Leiningenen. Kis korrekciót ejtettünk az ipari vágányokkal párhuzamosan. Innen aztán csak gyors balra-jobbra nézések fértek bele, Szabó Kálmán, majd ennek a végén a temető. Itt kis keresgéléssel meglett egy születési dátum 2. számjegye, így mehettünk a Faraktárra. Felcaplattunk a hídra a lépcsőn, majd le az úton a piac felé. A vágóhíd utca eléggé ismert útvonal, így a spotolás elkerülése végett levezettem magunkat a Tengerészre. Innen egy keresztutcán Hét vezér, majd a Faraktár előtt fel a járdára, a lámpa elkerülése végett. Itt is maradtunk egészen a járműjavítóig, kerülgetve a repedéseket, és az ostoba bicikliseket. Agyuk a csengő hangjának hatására egy magasabb szintre lépett kapacitásban a beültetett elektródáknak hála, így elérhették a csimpánz szintjét, és a csengetésre csengetéssel válaszoltak! A tudományos kísérlet alatt minden jelre ugyanannak az utánzata érkezett vissza, mindössze egy másodperces fáziskülönbséggel. Fantasztikus!

Hamar rájöttünk, hogy hol a feladat részét képező emlékmű, miután az iskola még a 65, a lakóház már a 69 szám alatt állt: a Járműjavító területén. Ebben egy itt dolgozó civil is csak bizonytalanul erősített meg.

Volt kerek 5 percünk, az óra késését is beszámolva, hogy fotózzunk egy nyolcast a Kossuth-on. Belevágtunk hát egy jókora lószolásba. Szerencsére volt két zöldünk, egy a Faraktár/Hajnal utca, és még egy a Kossuth/Burgundia Keresztben. Innen zöld híján be a Blahánéra, majd a Csapóra. Végül is, 2 percet még vártunk is a nyolcasra.

Az utolsó feladatok felé indultunk, Nevezetesen megkeresni a Pallagi 7 számot. Nem olyan egyszerű, nagy épületek, nagy placcok, és persze egy csónakázó tóra hová írnád ki az 5-ös számot? Egy rokkantkocsis civiltől azt az infót kaptam, hogy a nyugdíjasotthon a 9 szám, erre beugrott, hogy eggyel visszább a víztorony van. Az is volt. Ehhez a ponthoz az az egyértelmű utasítás tartozott, hogy az itt található eszközzel egy x jelet rajzoljon az ide érkező. Nem egészen nyilvánvaló, hová...

A szívsebészet volt a következő, ítt is a főbejárat. Magával a hellyel nem volt probléma, de a főbejáratot csak a teljes épületkomplexum körbejárása után leltük meg. Itt jött B, aki idő közben ledefektelt, és mentesült a ballon alól is. A főbejárat cetlije a Dienes Jánosra irányított minket, amelyet K ismert is, mivel lakott az utcában. Odafelé menetben sikerült egyértelműen spottolni DZS ügynököt anélkül, hogy látta volna.

A jelzett épület jelöletlen volt, legalábbis házszámot nyomokban sem leltünk rajta... Körüljártuk a zónát, és hamarosan meg is lett az eredmény. Innen már csak a Fürediig kellett eljutni, persze az egyik legnagyobb forgalmú úton. Végül is sikerült, bár addigra többen voltak már bent, de egy részük vendég, egy másik részük kilőtt versenyző volt.

A díjazás Röfi keze munkáját dícséri, szerintem a szervezéshez hasonló minőségben. Vagyis nagyon jó lett. Eddig örültem mindenkinek akivel összefutottam, ezúttal tényleg lövöldöztem volna...:D

Taktikák: Mindig van, aki agyal ilyenkor. Az egyik szabály ugye az volt, hogy akinek valami miatt ledefektel a ballon, az kiesett. Az addigi cp-k alapján lett volna eredménye. Ezt ugyebár rajtaütésszerű rejtekbőlfotózással biztosították a szervezőgárda tagjai néhol. Aztán ezt a szabályt átformáltuk úgy, hogy egy ballon pótlásáig vissza lehetett térni a nagy R hez egy reloadra. És íme a kiskapu. Ha kilőttek, szabadon kószálhattál, begyűjthettél cp-ket anélkül, hogy bárki felírt volna. Ha persze kerül egy rajtaütés, akkor szopó van, de ez egy olyan rizikó, amit bevállaltak páran. Akinek nem inge, ne vegye magára.

Én azt javasoltam, hogy az újralufizottak csak egy második listán szerepeljenek, mivel azért nem kicsit előnyös volt így a helyzetük. Ez le lett szavazva közhangúlag, ez van. Lett helyette 20 perc jóváírás nekem, és még annak a ha jól emlékszem 7 embernek, aki végigment egy ballonnal. Fenntartom, hogy az én verzióm jobb lett volna, de ezzel nem a szervezőt kritizálom, mivel ő szavazásra bocsátotta a ranglistázás mikéntjét. Ez van, demokrácia...:D

A futam amúgy nálam jelest kapott, bár 35 km körül mentünk Kutya órája szerint, egy percig se unatkoztam, vagy voltam fáradt. A vasárnap délutáni forgalom egészen csekély volt, lehetett menni rendesen mindenhol. Grat mindenkinek aki jött, az indokolatlanul elmaradtaknak meg fityisz!