Szco 3: Bikepolo Rock and Roll szegeden

 Mint az köztudott, és már már elcsépelt, szeretjük Szegedet. Még azok is közülünk, akik még nem jártak ott. Miért? Leledzik ott egy marék ember, akik addig mentek, amíg össze nem szedtek egy palánkszponzort, kiépítették vagy jól használták már meglévő kapcsolataikat ahhoz, hogy semmire se kelljen számolnia az oda érkezőknek, leküzdötték a természetellenesen korán kelés viszontagságait (Szegeden a polo 8 kor kezdődik!) befagyott a kólájuk, megállt a megdermedt kabát a pálya mellett, máskor vörösre égtek az 55 fokos aszfal felett suhanva...
És harmadszor hoztak tető alá országos kapacitású bajnokságot. Persze mindezt egy bő év alatt.
 

Arról ugye senki sem tehet, hogy a lehetőségek ellenére mindig szűk baráti körben állunk egymással szemben a pályán, túlnyomó többségben Szegediek és Debreceniek.

Március tízen ötödik napja éppen csütörtökre esett, így adta magát egy, amúgy cudarul kevés szabadidőmhöz viszonyítva borzasztóan hosszú hétvégi kiruccanás. Már jó előre lezsíroztuk Petiékkel, hogy ez egy kiváló időpont lesz, ráadásul kivételesen a jelentkezők sem ugráltak oda-visssza a jövök-nemjövök státusz között, így teljes lelki nyugalommal tettem le szerdán a lantot. (értsd: egy végigstresszelt nap után elérkezett az este hat bűvös időpontja, amikor elkezdtem a saját bicajomat szegelni másnapra.)

Reggel kis bemelegítő fakivágás apósom tanyáján Debrecen közelében (a kissebbségiek már nem sokat hagytak állva...), majd némi pakolászás, pár ruhadarab "úgyseveszemfel" visszarámolása után nagy vonalakban kész voltam az útra. A jó előre lestoppolt hajóval terveztük az útra kelést, így miután kisebb-nagyobb kompromisszumokkal a Porcsin hacienda parkolójában elhelyeztük a cuccainkat a csomagtérbe, az öt bicajt a tartóra, magunkat pedig a kasztni "A" és "c" oszlopai között, a delelő nap sugarai után bő 1 és 3/4 órával el is poroztunk Debrecenből.

Szívesen leírnám azon ritka Szeged-Debrecen közti útjaink egyikét, ami végig nappal zajlik, de egyrészt borzasztóan unalmas, másrészt rövidebb lenne, mint ez a mondat, így el sem kezdem. 
Szóval egyszer csak ott voltunk Szegeden. Kis navigálással meglett Kata és Tamás lakhelye is, így gyorsan behasználva a lakás egészen tetemes hányadát, széthajigáltuk a cuccainkat, majd útra keltünk felhajtani némi sörölni valót, meg persze pár ismerőst. Vitéztől begyűjtöttük a rajtszámokat, társalogtunk és iddogáltunk egy keveset, majd hazatérve a nyitva felejtett ajtóval biztosítottuk, hogy a fél házon kívül Katáék is hallgassák nem túl kifinomult társalgásunkat pl olyan témákban, mint extrém nyolcvanas évek beli pornófilm címek. (a lány és a szamár, vagy épp a közönségkedvenc Edd a meleg sz@rt...)

Reggel fél hétkor (te JÓisten...) kelés, karácsonyfa díszítés (védők, gettóküllők, pótkülsők, 4 ütő-csak részemről) útba ejtettük az egyik már bejáratott kávélelőhelyet, és fura módon tényleg odaértünk a pályához egész korán. Kimentem az állomásra Dagi elé, aki egyrészt nálam korábban kelt, másrészt bővebben tele volt aggatva mint reggel jómagam. Előkerült a Péternél szállást kapott Buchu is (gyerekek remélem nem maradnak vissza a fejlődésben Petya) így egy hetessel bővült a pályaépítők száma, ami megint tök hamar felállt, tök jó lett, miután 1 óra alatt összeraktuk azzal a kb 174 darab csavarral amivel szoktuk.:D
Kis ismerkedős shuffle pötyögésünket egy üvöltő rozsdakupac zavarta meg, amelyben Wackor ült, És Dodi markolta benne veszettül a kormányt, valamint egy Bence nevű frissebb pesti polo bicajost is magukkal tudtak rángatni a jobb arányok kiépítéséhez.
Az elit előrángatta a bicajokat, megnézték az addigra már fix csapatleosztást, amelyben Dodi- csak úgy gyakorlás végett- két csapatban is helyet kapott.
Az előre beharangozott nyeremények:
I. díj 3 db "Aback" Samsung Galaxy S
II. díj 3 db-os Blackberry flotta 
III. díj 1 db belföldi 4*-os társasutazás 3 fő részére 
Kicsit lázba hoztak pár embert, engem annyira nem, mivel telefont nem rég vettem, utazni meg azt se tudnám, hová és mikor, meg aztán megint védelemben erős csapatom lett, megfejelve Magda meccsenként 1-2-3-4 alkalommal félig széteső bicajával...:D
De azért a végén jót röhögtünk, mint Peti beígérte.
A csapatnevek az eddigi shuffle meccses névkezdőbetű-mozaikok voltak, kicsit...na jó, nagyon animés hangzással. Amikor Dova bekiabálta hogy a következő meccs takale kontra Mapecsi, először az égre néztem, honnan jön repülve (az azért alap) egy két és fél méteres világító izomagy egy platóméretű szabjával.... aztán leesett, hogy a "csi" az én volnék, ez csak egy csapatnév.... és magamra kapkodtam a védőimet.


Az eredményekkel nem sokat vacakolnék, itt vannak ni. Meg persze rengeteg videó is akad mivel a meccsek egy az egyben mentek a netre...
Inkább csak úgy írogatok, hogy mi volt az, amit láttam. Egyrészt vitathatatlan, hogy a Szegediek egy az egyben felhúzták magukat a Debrecenben megszokott szintre. Persze náluk is akad lassabb, óvatosabb játékos, de nálunk is ez a helyzet. Árpit kicsit noszogatni kell a passzoláshoz, de igazából az önzőzés is egy stílus (én ne érteném ezt?:D) ami ráadásul shuffle meccsen határozottan előnyös is. Tamás ha jól sejtem kb a 2. generáció a szegediek közül, de nagyon rajta van a labdán. Erős a tempója, elég kocka ahhoz, hogy magára szabja a bicajt, szóval meg fog lepni pár embert még azt hiszem. Dova "Dovásai", amiket mi itthon csak shitbangnek nevezünk, valami fura delejtől vezérelve többnyire kaput fognak, így végül is egész komoly fegyvertényként kezelhetőek. Pláne ha eltalál egy ilyen.:D Persze most így kiemeltem 3 embert, de volt mindenkinek emlékezetes eseménye, Levi pl nemes egyszerűséggel 30 as tempónál egy gól után a palánktól egy méternyire jött rá, hogy épp egy méternyire van a palánktól....(18:20 tól bírd ki röhögés nélkül.:D)

Wackor és Dódi hozták a formát, ez el is várható egy olyan csapattól, akik Bristolban tartják a hétvégi edzésüket... Persze azért hagytak minket is élni, így nem vált élvezhetetlenné a meccselés. 
A csapatomban megint Magdapetit és Szakállpetit tudhattam magam mellett, és szokásunkhoz híven keményen betartottunk mindenkinek, azonban végül egy erős kabalának (szegedi "érlelésű" gofast rágóval bukóra ragasztott smile) köszönhetően elestünk a tfl díjtól, mivel megvertünk egy ellenfelet...
Az egész nap remek hangulatban telt, nem volt jelentős összezördülés, azt ami meg volt, mindenki betudta a ránk nehezedő nyomásnak. Este aztán mindenki kiereszthette a gőzt a Mono-ban, amíg az eredményhirdetésre vártunk.

 Elérkezett az igazság pillanata. Minden rekeszizom görcsbe rándult, amikor kiderült, hogy a belföldi utazás egy csapatra való vonaljegyet, a Blackberry flotta némi teát, a galaxy S pedig biza Sixalagot takar... mert ugye senki nem a nyereményekért megy el egy bikepolo bulira? Azért a dobogósok arckifejezése sokáig rajta lesz az "életem legjobb képe" listán.

Így zajlott le végül is az ország leglelkesebb poloistállójának évadnyitó rendezvénye a szegedi Flatland alleycattel szoros egyeztetésel szervezve, amelynek criterium számára ki is látogattunk, bár a kék megjelenése kicsit bontotta a dolog dinamikáját. A következő napokon is ütögettünk, estünk, keltünk, ficamodtunk, ezekről és még sok másról videó nem túl, de hamarosan ha minden összejön, és nem füstöl el a gépem.... Zárásnak itt egy jó tanács a mindennapokra, amit Levi nem túlzottan értékelt, talán nem így lenne, ha nem épp a kritériumverseny egyik derékszögű kanyarában írom ki egy kulacs vízzel...