Beszereztem egy 1950-es kiadású svájci katonai bicajt. Már szemezgettem egy ideje ezzel a túlépített szörnyeteggel, aztán egy használtcikkesnél járva feltettem a kérdést: "nincs egy svájcid?"

Amint sejthető, volt neki, kissé hiányos állapotban, de ahogy nézegettem, mindent pótolható veszteségnek tartottam. Némi takarítás, és egy pár új belsőgumi beszerelése után be is fogtam a lovat, mert kíváncsi voltam rá, milyen is egy közel húsz kilós bicajjal közlekedni.

 Előre leszögezem, nem célom ezt a járművet felújítani. Tudom, hogy Íbéyen súlyos összegek röpködnek ide-oda egy egy régebbi, működő darabért, alkatrészért. Amit először rendesen szemügyre vettem az egy 1928-as kiadású darab, teljesen felújítva, az ára pedig 1400 euro körül mozog úgy, hogy nincs is rajta az összes kolonc... A célom hogy egy üzembiztos, és a lehetőségekhez mérten korhűnek tűnő bicajt tudhassak magaménak, a kapott alkatrészeket lehetőleg felhasználva, csak a legszükségesebb cseréket megejtve. A teljes renoválás nyűgös lenne, már csak azért is, mert láthatóan használták a kecskét az elmúlt években, és pár gyári alkatrész már cserére szorult ezalatt.
A lánc, kora és kinézete ellenére zajtalanul fut. Igazából a bicajnak semmiféle hangja nincs menet közben.Az első menet során felmértem pár hibát, például az általam felrakott, az eredeti fékkarra szerelt rudazatos elsőfék erősebb használata ellenjavalt. Hajlamos kilőni a fékbetétet...:D

Pedig indokolt lenne, mert a fellelt állapotban a hátsó kontra, és a dobfék erősen kétes fékerővel bírnak még együttes használat esetén is. Nincs amúgy ezzel komoly gondom, pár év fixizés felkészített a lassító manőverek előkészítéséhez. Konkrétan a bicaj három darab fékéből nem tudtam annyi erőt előcsalogatni, hogy egy féknélküli fixivel felvegyem a versenyt. Persze három fékkel nem büntet a rendőr. Ennyit a kreszről.

Menet közben az egész szerkezet elképesztően stabil. A tömeg meginduláskor jelentősen érezteti hatását, nem beszélve arról, hogy az acél felnik sem az eddig általam látott vékony lemez kacatok, hanem konkrét anyagvastagsággal bírnak. (legközelebb mérem is.)
A vázmerevségről annyit, hogy a tanyabájk-tesztemen átment. A konkrét teszt úgy néz ki, hogy menet közben megrángatom a kormányt, és simán érzem, hogy riszál a bicaj segge és hullámzik az egész váz. A 05-ösnél csak annyit tapasztaltam, hogy elpattogott az első kerék, mivel a váz nem volt hajlandó csavarodni szemernyit sem. A már összeerősködött lendületet remekül tartja. Ennek persze megvan az ára. Körülbelül húsz kiló. Az alakatrészek mindegyike stabil működésű, és amellett hogy erősen túlépítettek, mint pl az első agy, amely egyetlen rozsdamentes acél rúdból áll szemben a bádogból összesajtolt "vas agy" modellekkel, még számos, ma is irigylésre méltó funkcióval bírnak, amelyekre később még külön kitérek.
Amúgy kényelmes, az úthibák nem ütnek vissza, függőleges irányban kevésbé merev a szerkezet. A feelingje is egészen más mint az eddig általam próbált bicajoknak, nem akarok ezerrel menni vele (pedig amúgy meg lehet rakni rendesen) a magas üléspozíció és a függőlegeshez közeli testtartás ideális városnézéshez. Persze szigorúan az úttestet igénybe véve, mint egészséges lelkivilágú tanktulajdonosoknak illik. A járdát meghagyjuk a cruisereknek meg a kicsi, színes és féktelen bicikliknek.

Az erősen szolid fékhatás a legjelentősebb probléma, így a tematikus javítássorozat következő részében kibelezem a hátsó agyat.