A felépítés elég egyszerű iskolát követ. A belső rész nem ponyva, csak egy sima sűrűszövésű selyemszerű anyag. Feleslegesnek tartottam a nehéz ponyvát, tekintve hogy nem terveztem a darált üveg és egyéb finomságok szállítását. A táska kasztnija a jól bevált és rengeteg színben fellelhető vízálló táskaszövet. Egy nagy, és két hátranéző kisebb zsebbel rendeltem, valamint egy, a hát felőli részre néző belső zsebbel, ami kb A3-as mappa méretű, esetleges merevítő elhelyezésére is alkalmas. Ezt egyszer csak egy Petzl katalógus benne felejtésével oldottam meg, amiben kiválóan tudtam tárolni kisebb szórólapokat, szerelőkesztyűt, térképet, orvosi beutalót, fotókat, meg minden effélét. 

Az átlagos lakók követik a szokásos felállást, kulcsok, néhány szerszám, lámpa, meg mindenféle köznapi kellék. Ezek mellé társul néha hosszabb rövidebb időre néhány alkatrész, amelyekről annyit nem árt tudni, hogy nem valami kíméletesek a szövetekhez, például egy lánctányértól elvárnám, hogy hasogasson, főleg ha nincs egyedül. Az interiorként használt selyem akármi ebből a szempontból jelesre vizsgázott, jelentéktelen kis sérüléseket sem találok rajta. Ezek mellé jön a napi kaja, ami elég tetemes méretet képvisel, ha mászni is megyek, vagy délutáni poloedzésre, akkor igen szűkösen vagyok a táskában. Mai ésszel L es méretet rendelnék, bár mint tudjuk, a legnagyobb táska is belakható, de a legkisebb is elég mindenhez.
Szerencsére a táskát alapból bővíthetőre terveztük meg, így ahol a fedlapot már nem tarjta a helyén az amúgy az esetek túlnyomó részében bőven elegendőnek bizonyuló tépőzár, a két csat még mindig összefogja a motyót. A biztonsági övcsattal tuningolt vállheveder elsőre hosszúnak tűnt, az üres táska elég laza érzést keltett tökig behúzott hevederrel is, azonban az idő megint csak Kriszt igazolta, soha nem volt emiatt elfordulási problémám, és volt még annyi a hevederben, ami kiadta a telepakolt táskát is. A biztonsági övcsat az én hülyeségem volt a tervezés során, igazából ritkán használtam, akkor is többnyire csak arra, hogy korlátra, bicajra akasszam a táskát, vagy suliba menet a buszon ne a vállamon lógjon, de ne is a földön tocsogjon a sárban. Viszont hasznos volt olyan esetekkor is, amikor a rakomány normálatlan mivolta miatt nem tudtam átbújni a vállpánton, és külső személyzet akasztotta azt rám.

Apropó, rakomány. A köznapi felhasználáson felül vittem benne jó pár rendhagyó cuccot is, olyanokat mint személyautó akkumulátor, 5 literes teli festékesvödör+kanna hígító, meg hengerek, nagy és kis sarokcsiszoló+fúrógép+vasak, akvárium (üresen...) de egyszer belegyapáltam egy komplett házimozi erősítőszettet is 5.1 hangfalszettel együtt. A kedvencem pedig egy bmx volt egészben. Ezek egy része igen komoly kihívás elé állította a táskát összetartó varrásokat, de sehol sem engedett az anyag szemernyit sem.
A felül kissé befelé hajló szélek miatt az apróságok sem "folytak ki" a szélén. Folyadék.
Volt már uszoda a táskában, ki nem folyt belőle semmi, és megvolt a pocsolyateszt is, amikor sikeresen beleejtettem egybe a komplett montis cuccommal együtt. Itt jegyezném meg, hogy az alján levő reflexcsít az ilyen behatások ellenére is remek formában van, nem úgy mint egyes olcsóbb, akár a légköri párától is beázó társai.

 

Egyetlen hibájaként az oldalsó kulacstartó zsebet tudom felhozni, amelyből elhagytam egy félig teli fél literes kulacsot a Flatland 3 alleycaten. Valószínűleg a zseb magassága nem volt elegendő, vagy a szájat összefogó gumi fáradt el, esetleg ennek egy kézi összehúzású darabra cserélése orvosolhatja a problémát.